“Mit kaptam Szandrától és a programjaitól? Egy új életfelfogást, a “csakazértis”-t. Soha nem sportoltam, mindig mindent feladtam.”

“Tartozom a Movement csajoknak egy írással 🙂 Egy kicsit olyan lesz, mint az Oscar-díj átadó…. mert köszönettel tartozom először is családomnak, akik támogattak, egy barátnak, akivel belekezdtem, egy edzőnek, aki segített az első lépésektől, egy virtuális edzőnek/tanácsadónak és egy virtuális csapatnak, akik bátorítottak.

Nehéz összefoglalni mi történt, úgy, hogy ne legyen giccses vagy elcsépelt, pedig 2014. október 1-ével valami új kezdődött el. Az volt az első napunk Emese barátnőmmel, amikor nagy levegőt vettünk, és egymást bátorítva beléptünk egy fura nevű terembe. Hobbisták. A hobbid az, amit azért űzöl, mert szereted, mert muszáj, mert ha nem teheted, elfogy az életkedved és csak egy szürke puding maradsz… Ott egymás bátorítva mentünk munka előtt minden másnap, hogy átlépkedjük a saját árnyékunkat. És teltek így a hetek egymás után, már mi is láttunk magunkon a változást és bátorodtunk, meg tudjuk csinálni… “Csakazértis” (így egybeírva/mondva, egy szuszra) megcsináljuk és nem adjuk fel. Az a reggeli csapat! Annyit kínlódva nevetni… “szép munka” mondaná az edzőnk 🙂

Ha elkezded a mozgást, és olvasgatsz a neten, rögtön a következő pont: a kajálás. Na ott jön a káosz, ezt igen, azt ne, vagy mégsem… inkább azt igen, sokat, de ezt meg semennyit, mert az árt…

Itt hozta elém a sors Szandrát, gondoltam vele kipróbálok 30 napot… még nem tudtam, hogy ez “forever” lesz 🙂 Általa bekerültem egy remek virtuális csapatba, amatőr szakácsok és cukrászok, naponta egy csomó remek recept, amit muszáj kipróbálni, mert finom és egyszerű elkészíteni, a “diétát” könnyű betartani, nem kell órákon át számolgatni, élhető, érthető. Nem is diéta ez, hanem étkezési szokás, reflex lesz, mint a fogmosás. 🙂
Aztán Szandra elindított egy próba feladatsort és az első tesztalanyok lelkes beszámolói után már toporogtunk, ez nekünk is kell! A 12 hetes program után a 30 napos popsiprogramot is végig kellett csinálni, mert a csapat húz magával, bíztatnak és dícsérnek… sokat nevetünk, magunkon, az “utána” fotók elcsigázott pofikáin, barátaink lesznek: Motivátorka, és Pacsirta és MazoÁllatka és a többiek🙂

Mit kaptam Szandrától és a programjaitól? Egy új életfelfogást, a “csakazértis”-t. Soha nem sportoltam, mindig mindent feladtam. Mégis a 12 hetes programot otthon esténként 10-11 körül csináltam, mire feltettem a fotót, hajnal volt, az éjszakai bagoly-életmódból kaptam a lányoktól a Bagolyka becenevemet. Nem állt mögöttem senki, hogy hajtson és ellenőrizzen nem csalok-e. Eszembe se jutott. Csak az, hogy meg tudom csinálni, mert meg akarom csinálni, magamért, hogy elmondhassam megcsináltam, csakazértis 🙂

Későn kezdtem? Nem. Pont időben, hogy ne adjam fel és végigcsináljam 🙂 35 évesen szültem a kislányunkat, 3 év múlva a kispasit. 44 évesen csaptam bele az új életbe lassan 1,5 évvel ezelőtt… a tavaly karácsonyi családi fotónk mellé a férjem azt írta: “az új csajom!”- és volt, aki el is hitte 🙂

Mennyit fogytam? Kilóban kb. 6-ot, években kb. 15-öt 🙂
Elértem a célom? Nem, mert a női hiúság ugye: még itt ebből meg ott abból, meg fúúúj. Na de mégis, elértem a célom? Igen, mert kibékültem önmagammal, elfogadtam és megszerettem a testem, visszakaptam a régi lendületemet, életkedvemet, imádom a mozgást, kikerekedett a világ 🙂

Köszönet érte a fent felsoroltaknak, külön kiemelve a férjemet, aki nélkül nem tudtam volna végigcsinálni, és azoknak, akiket kihagytam :)”

A Fitness Junkie programokról bővebb információt találsz ITT.

Fitness Junkie átalakulások - 2017. december 7.
Megosztom Facebookon!